Az őszi napéjegyenlőség nem csak az ősz kezdete, hanem felkészülés a változásra. A visszavonulás, elmélyülés, elcsendesedés ideje is, aminek csúcspontja a téli napforduló.
Az ünnep energiáját mélyíti, hogy összhangban követi az újholdat, emelkedettebb, mágikusabb életérzést közvetít. Az őszi napéjegyenlőség érkezésétől a világnak ez a fele elcsendesedik, csökken a Fény jelenléte a külvilágban, lehetőséged adva a szellemi elmélyülésre és munkára. A bölcsesség idejét idézi.
A Nap éves ciklusának egyensúlypontjaként fontos szerepe és nagy ereje van. Az ősi ünnepek a szürethez, a bőség áldásához és a hálaadáshoz kapcsolják. A munka elvégezve, minden beérett. Ennek ma is fontos üzenete van, amint az ember egy kicsit a Föld felé fordul.
A Föld is változik. Ráhangolódva érezhetően csodás szeretet árad a tömegében "hálátlan" emberiség felé. Ez a szeretet nem vár viszonzást, de megérdemli a megbecsülést és jó beleérezni, hogy milyen hálásak lehetünk érte.
A hála méltatlan helyzetben van. Az emberi lét egyik legcsodásabb teremtő mozzanata, sok ember életében mégis csak katarzisok és ünnepek hívják elő. Fontos emlékeznünk erre.
Hangulatos, kicsit mesebeli időszak kezdete ez, éles ellentéte a tavaszi zsongásnak. Ilyenkor a legfontosabb feladat fenntartani a nyugalom légkörét és benne maradni a béke energiájában.
Nem számít a hangzavar, az őrületet imitáló képek özöne, a sűrűség és káosz zavarkeltése mögött nagyon gyakran üresség van, csak az emberi figyelem meggondolatlan közreműködése folytán nyer erőt és éri el a célját.
Legyen most a cél a béke megteremtése és megtartása.
A napokban visszatérő kép, hogy nincs teljes sötétség, a Fény mindig mindenütt jelen van. Emberek sokasága mégis úgy van programozva, hogy ebben a különös világban ösztönösen a sötétségbe néz, mintha a Fény nem is létezne. Ez is változik.
Egy kedvenc varázsmondat erre a pillanatra:
"Középpontomban nyugszom."
Az ünnep energiáját mélyíti, hogy összhangban követi az újholdat, emelkedettebb, mágikusabb életérzést közvetít. Az őszi napéjegyenlőség érkezésétől a világnak ez a fele elcsendesedik, csökken a Fény jelenléte a külvilágban, lehetőséged adva a szellemi elmélyülésre és munkára. A bölcsesség idejét idézi.
A Nap éves ciklusának egyensúlypontjaként fontos szerepe és nagy ereje van. Az ősi ünnepek a szürethez, a bőség áldásához és a hálaadáshoz kapcsolják. A munka elvégezve, minden beérett. Ennek ma is fontos üzenete van, amint az ember egy kicsit a Föld felé fordul.
A Föld is változik. Ráhangolódva érezhetően csodás szeretet árad a tömegében "hálátlan" emberiség felé. Ez a szeretet nem vár viszonzást, de megérdemli a megbecsülést és jó beleérezni, hogy milyen hálásak lehetünk érte.
A hála méltatlan helyzetben van. Az emberi lét egyik legcsodásabb teremtő mozzanata, sok ember életében mégis csak katarzisok és ünnepek hívják elő. Fontos emlékeznünk erre.
Hangulatos, kicsit mesebeli időszak kezdete ez, éles ellentéte a tavaszi zsongásnak. Ilyenkor a legfontosabb feladat fenntartani a nyugalom légkörét és benne maradni a béke energiájában.
Nem számít a hangzavar, az őrületet imitáló képek özöne, a sűrűség és káosz zavarkeltése mögött nagyon gyakran üresség van, csak az emberi figyelem meggondolatlan közreműködése folytán nyer erőt és éri el a célját.
Legyen most a cél a béke megteremtése és megtartása.
A napokban visszatérő kép, hogy nincs teljes sötétség, a Fény mindig mindenütt jelen van. Emberek sokasága mégis úgy van programozva, hogy ebben a különös világban ösztönösen a sötétségbe néz, mintha a Fény nem is létezne. Ez is változik.
Egy kedvenc varázsmondat erre a pillanatra:
"Középpontomban nyugszom."