Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Panoráma

Egy kis ezocsend után láthatóan újra népszerű a gazdagság-szegénység témája. Nézegetem őket és egy kis képzeletbeli távolságtartás után egyszerű magyarázat bukkant elő bennem.

A gazdag ember döntése, hogy jól akarja érezni magát itt, ebben a világban. Nagy játékos, ehhez pedig kell némi rálátás az élet folyamára.

A szegény ember döntése, hogy szenvedni akar. Furcsán hangzik, de az emberek elfogadják a szenvedés létjogosultságát, mint sokszoros hazugságot, ami sok kis személyes igazságukká, majd életük kőbe vésett korlátaivá válik.

A másik ismert nézőpont a tapasztalatszerzés, ami rendben van, ha minősítés nélkül történik, mert a tapasztalatszerzés az élet játékának a része, ehhez pedig nem a szenvedés, hanem a kaland vágya vezet.

A tömegtudat, ami a tömegigényt vezéreli, egyenesen a küzdelem felé terel. Mindig. A tömegvonzás pedig nagy. A félreértett és elcsépelt vonzás törvénye tökéletes végrehajtó, ha a program azt kívánja. Ám a törvény minden programot ugyanolyan erővel terel a …
Legutóbbi bejegyzések

Teremtők tengere

Az elmúlt hetek alaposan feladták a leckét és biztosan mindenkiről lerántották a képmutatás álcáját is. Ember legyen a talpán, aki a forgatagba lépve sziklaszilárdan őrzi lelki békéjét. A nagy közös olvasztótégely valószínűleg forráspontja csúcsán van, ahol a legnehezebb feladat most önazonosságunk megőrzése.

Talán két hete tömegközlekedés közben átadtam magam a szemlélődésnek. Félelmetes elfoglaltság belemerülni más emberek világába, kerülöm is, amikor csak tudom. Mégis lenyűgözött a sokszínűség, mint egy panoptikumban, hogyan formálja az ember magát Quasimodová. Abban a pillanatban ugyanis az élet úgy döntött, hogy a szélsőségek tárházával nyűgöz le. Sikerült. Két hétig le sem írtam a gondolataimat.

Mert mi az, ami a békés nyugodt magánszférában újra és újra visszaköszön? Hogy ez egy édes, gyönyörű világ. Tényleg az, hiszen minden, ami horror, az embertől származik és valamilyen módon az ember teremtése által változik azzá.

Ettől függetlenül semmi sem romlik el. Az ember ugyanúgy…

Énidő gondolatok

Az énidő a világ legtermészetesebb dolga, amikor éppen nem rosszallás, bűntudat vagy szégyen kíséri. Mélyen rejlő programozás van mögötte. Elsősorban a nők nélkülözik, de szinte mindegy, mert az önfeledt, örömteli és produktív önmagunkra fordított idő még mindig tabu a szolgalelkűségre és megfelelésre programozott tömegember számára.

Miért fontos beszélni róla? A stressz lassan ledarálja az embereket, a panaszáradatra és a további nyomorúságteremtésre szánt idő bőven elég lenne a feloldásra is. Az általános vélekedés önzésnek titulálja az öngondoskodást, pedig az tud igazán figyelni egy másik emberre, aki önmagára is tud és az tud jól gondoskodni másokról, aki önmagáról már gondoskodott. A fókuszáltsághoz idő, csend és figyelem kell. Önmagunk megbecsülése és szeretete nagyon távol áll az önzéstől.

Mit jelent az énidő?

Mindenkinek mást, mindazt, amire önmagát érdemesnek tartja. Önfeledt szellemi tevékenységet, elvonulást, meditációt, szenvedélyes munkát, alkotást, kreatív kiteljesedés…

Minden energia, még a konyhában is

Ahogyan a Föld halad spirálisan emelkedő útján, a test egészségével kapcsolatban is gyorsuló hatás és még gyorsabb visszahatás figyelhető meg. A támpontok most is ugyanazok, mint régen. A megfigyelő szemszögéből a betegségszimbólumok nyújtanak segítséget, az aktív oldalról pedig a táplálkozás minősége tud beavatkozni a folyamatba.

Divat a táplálkozással foglalkozni, a probléma inkább az, hogy 5000 elméletből 4999 alaposan feladja a leckét a testnek és jó, ha csak megedzi, következmények nélkül. Ez főként igaz a fogyókúrákra, de sok allergiás tünetet mérséklő étrend betartása felér az önpusztítással.

A betegségszimbólumokról most nem írok, mert óriási irodalma van, idővel pedig remek játék feltérképezni az elme trükkjeinek tárházát. A táplálkozás minőségének megválasztása viszont egyszerű és aktív folyamat.

Az egészséges étkezés útvesztője számomra úgy néz ki, mint egy korai videojáték, ami csak arról szó, hogyan kerüld ki a csapdákat és slisszolj el, hogy ne téged egyenek meg.
A v…

Kristályok, ásványok kiválasztása

A kristályok, ásványok kiválasztásának és vásárlásának alapszabálya a személyes jelenlét. Az ajándékba szánt kövek ritkán okoznak akkora örömet, mint a szimpátián alapuló kiválasztás.

A siker titka az összhang. Minden egyes kristály éppen olyan egyedi, mint az ember, aki keresi. Minden ember saját rezgéstartománnyal bír, ami a kristályokra ugyanúgy igaz. Ezért a számunkra tökéletes kő szó szerint megpendít bennünk egy húrt, azaz rezonál a mi rezgésünkre.

Innen nézve könnyű megérteni, hogy a divatos szempontok, mint például a születéskövek listája miért garancia a sikertelenségre. Ritkán van tiszta egyezés a leírások alapján választott ajándék és a megajándékozott között. Ajándékozáskor leginkább ékszerekről van szó, ami sok szempontból befolyásolja az érzéseket és előfordulhat, hogy diszharmónia alakul ki a kristályt magába foglaló ékszer és a viselője között.

Sok ásványra könnyű ráhangolódni képek segítségével. Aki foglalkozik kristályterápiával, az tudja, hogy az energia a kő fizi…

Lebegés / ünnepi életérzés

Holnap, július 16-án lesz az év harmadik tízmilliószoros napja. Minden ünnep hordoz egy ismerős érzést. Amikor belenézek ebbe az ünnepbe, az ismerősön túl csodálatos könnyedséget és választott nehézségeket találok.

Sok időpont eltűnt már a hátunk mögött, amikor elengedtünk, oldottunk, elengedtünk ...
Most leírom ugyanazt, azzal a különbséggel, hogy könnyebb eredményt elérni, mint valaha. Sosem késő, de akkor miért csináljuk mindig újra és újra?

Aki megküzdött az elvarratlan életszálakkal, az most a könnyedség és csodák gyümölcseit aratja. Ismeretlen utak nyílnak, ajtók, amiknek a létezéséről sem tudtunk. Életek rendeződnek át, élethelyzetek, életminőségek változnak, emberek jönnek és mennek.

Minden változik. Ezt könnyű lebegésnek felfogni. Nagyban is ébredezik az egységtudat, öntudat, Istentudat. Az élet elemében van és a holnap igazán a csodák napjának ígérkezik. Leginkább a kiérdemelt csodák napjának.
Holdnaptár és tízmilliószoros napok 2018-ban

Amikor a kettő egy és ugyanaz

Az élet valódi arca a változás. Azt szokás mondani, hogy felgyorsult az idő, pedig csak a minőségek közötti határ lett egyre élesebb. Már amennyiben van értelme minőségekről beszélni, amikor éppen egy egységtudat alapú világ küszöbén billeg az emberiség. A változás az a tükör, amiben az anyagba kövült ember a legkevésbé akarja viszontlátni magát.

Mostanában előfordulhat a megkötöttség érzése, miközben kiterjesztett szárnyakkal nézelődünk, hogy miért nem megy és hova tovább. Jó kis illúzió, ami az apró bothoz kötött elefánt példázatára emlékeztet. Az egyetlen, ami fogva tartja, az a saját elméje. Hát, mi emberek pontosan ugyanígy vagyunk vele. A különbség az, hogy mi bármerre nézünk, sok-sok megláncolt lelket látunk.

Az anyag fogságába kövült tudatosság oldódásának csodás napjait éljük. Ez a lezárások és továbblépések ideje, de ezért tenni kell. Az ösvény, ami már átjáróvá szélesedett, egy lehetőség.

Gyorsan és hatékonyan oldódnak a kötöttségek, a megbocsátás óriási erővel oldoz fel…

Az aranyba vont varázslat órája

A legegyszerűbben megismerhető és kiaknázható mágikus időpont az ébredés utáni első óra. Arany óra a neve és a tudatos teremtés, életteremtés kiaknázásának lehetőségét rejti. Egyszerűsége miatt könnyű megfeledkezni róla és a tiszteletben tartása nehéz lehet egy zsúfolt otthon vagy csoportos élettér körében.

Az arany óra a hatalom órája, amikor a tudatos elme és a tudatalatti határa átjárható, megfigyelhető és programozható. Manapság könnyű dupla ébresztést csinálni, legalább fél óra különbséggel, amit teljes nyugalomban töltve könnyen kiaknázhatóvá válik ez a csodálatos pillanat, amit mindenki a maga módján húz olyan hosszúra, amilyenre csak akar.

Az ébredés pillanata remek lehetőség a megfigyelésre és az álmok megfejtésére. Érdemes ezzel kezdeni. Ilyenkor az idő is nagyon képlékeny, ezért fontos a teljes nyugalom, még munkanapokon is abban a biztos hitben, hogy az ébresztő újra megszólal, amikor a külvilágra is ébredni kell.

A második lehetőség, mielőtt a külvilág felé nyitva bezá…

A májusi telihold csodája

A májusi telihold csodás erejéhez kapcsolódik az év első tízmilliószoros napja május 29-én. Mifelénk az utóbbi tíz évben elterjedt tibeti ünnep divatja már sokaknál kiveri a biztosítékot, de ez nem számít, mert amiről tudunk, az van.

A változás hullámain egy kis odafigyeléssel megkönnyebbülés érezhető. Érezzük akkor is, ha az aktuális helyzet, vagy megoldandó kihívás, fájdalmas élethelyzet még függőben van és mindez nem logikus.

A nagy kép gigantikus teherletételt mutat. Volt már ilyen, kicsit elvarázsoltak, kicsit mosolygósak, kicsit könnyedebbek vagyunk. Oldódik mindaz, amit oldódni engedünk és egy kis tudatossággal, munkával megtámogatva varázslatos lendületet ad a továbbhaladáshoz.

A tisztulást támogatható. Legegyszerűbben légzéssel, légzőgyakorlatokkal. A légzés nyilvánvaló és feledhető. Ez a mi tragédiánk, jelenléte alábecsült tény, mivel ott van minden élő ember eszköztárában.

Más megoldásnak pedig ott van a Föld és Ég támogatása. Egyik irány, hogy visszafordulunk a Földhöz…

Hétköznapi tudatosság

A mindennapok egyik önprogramozó rutinját a megszokás emelte elfogadott jelenséggé. A megszokás és a sok ismétlés az igazság álruhájába bújtat bármit és idővel egyre nehezebb feloldani, de még rámutatni is problémás. Ártatlannak tűnik, ahogyan önfeledt pillanatokban magunkról beszélünk, gyakran banális apróságok, ügyetlenségek vagy a megfelelés okozta zavar miatt.

Túl sokan hülyézik le magukat nap mint nap egy buta nevetéssel elütve. Még ezer más módon vagyunk képesek az önpusztításra. Nevelés, programozás kérdése, hogy ki milyen defekttel azonosítja magát. Az önbecsülés megtagadása irányulhat bármire. A gyermekkori teljesítménykényszerből fakadó kishitűségtől egészen addig, hogy gyerekek és nők milliói tagadják meg saját testüket és válnak biológiájuk ellenségeivé.

A kimondott szónak varázsereje van. A VAGYOK szónak különösen nagy varázsereje van. Egyszerűen, sose állítsd azt magadról, amit nem szeretnél megvalósulni látni. Abban a pillanatban, amint elhangzik, a részeddé, a valósá…