Átlényegülés

felemelkedés
Amikor a felemelkedésről beszélünk és felfénylik előttem a napos oldal, egyidejűleg feltárul a massza árnyékos arca is. Éppen csak rutinosabban tartom a fókuszt, mert a figyelmemet már jó ideje megtanultam becsülni. Ahogyan egyre többen. Mi az, ami velünk más?
Ugyanannyi küzdelem és tapasztalat, vakrepülésnek tűnő döntések, lehetőségek sorozata, de legalább tudjuk, hogy miért küzdünk és átlátunk a végén. Ez az a más, ami miatt nem számít.
Nem keresek meghatározásokat, az egyszerűséget keresem. És miközben minden változik, változom a mindennel együtt. Az emberi lét egyszerűsége maga a lehetőség. Az volt több ezer éve, amikor az emberek magányosan küzdötték magukat a csúcsra, az volt kétezer éve, amikor körbeülték a dombokat és az most is, a káprázat csúcspontján. Habár a díszlet mindig változik, a jelenlét örök.