Álmodom

álmodom
Beszél velünk az élet. Beszél velünk a fizikai létet mozgató poláris energia. Beszél velünk a maga módján minden ember. Beszél velünk a háló, és még milyen színesen.
Mégis egy világméretű energiaóceán súlya alatt megy a kántálás az iszapos fenéken, hogy nincs tér és nincs fény és nincs tovább.
Lentről nézve bolond pillanatokban, távol a félelmektől, a tömegtudat morajlásától, beszél hozzánk ez az egész összefüggő, dinamikusan emelkedő, távolodó és összetartó spirális áramlat.
... és az áramlatok már csak olyanok, hogy az önfeledt, csodálkozó embert hét határon túli partra penderítik. Onnan már eltalál valahogy a ragyogó, napfényes égig.