Egy könnyed hitvita során nagy sétát tettem a vallások és félreértések útvesztője fölött. Ilyenkor a saját világomat is feldíszítem kérdőjelekkel, amiből mindig magabiztosan jövök ki, ami újra kiteszi a kérdőjeleket és így tovább. Szeretem a világképemet, akkor is, ha az álmaim időnként úgy válnak valóra, hogy magam is kimenekülnék belőle.
Az emberi sors egy vásznon kifejezve olyan absztraktnak tűnik, amit festő talán még meg nem festett.
Hallok véleményt Buddháról, és én ezt a Buddhát így nem ismerem. Hallok véleményt olyan vak ragaszkodással Jézusról, hogy kimeríti a fanatizmus fogalmát és a szándék sem segít, amikor célba csapódik. Hallok véleményt gyógyításról, mintha a Fény nem az élet és az ember része lenne.
A legapróbbra tört tükör, Isten szanaszéjjel szórva, amint nem tudja, hogyan keresse önmagát. Tanulságos beszélgetések ezek, mind-mind egy apró szilánk, amibe belenézhetek.
Az emberi sors egy vásznon kifejezve olyan absztraktnak tűnik, amit festő talán még meg nem festett.
Hallok véleményt Buddháról, és én ezt a Buddhát így nem ismerem. Hallok véleményt olyan vak ragaszkodással Jézusról, hogy kimeríti a fanatizmus fogalmát és a szándék sem segít, amikor célba csapódik. Hallok véleményt gyógyításról, mintha a Fény nem az élet és az ember része lenne.
A legapróbbra tört tükör, Isten szanaszéjjel szórva, amint nem tudja, hogyan keresse önmagát. Tanulságos beszélgetések ezek, mind-mind egy apró szilánk, amibe belenézhetek.