Hetek, hónapok óta úgy érzem, hogy fölösleges szavakba foglalni a csodát, ami történik velünk, körülöttünk. Átléptünk egy határt. Az akadályok kiüresednek, a régi paradigma maradványai még üvöltve követelik a jussukat, de már semmi sem számít, csak a változás.
Ez a változás gyönyörű. Éppen ma, a nyári napforduló varázslatos energiájában került elém egy kedvenc idézet Marianne Williamsontól.
"Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy esetleg alkalmatlanok vagyunk. A legnagyobb félelmünk az, hogy képességeink minden képzeletet fölülmúlnak.
Ragyogásunk, és nem sötétségünk az, ami megrémít minket. Isten gyermekei vagyunk. Ennek tudata nélkül nem szolgálhatjuk az emberiséget.
Nem megvilágosodott az, aki addig zsugorodik, amíg mások számára már nem tűnik félelmetesnek.
Arra születtünk, hogy a bennünk lévő Isten dicsőségét tisztán megmutassuk. Ez nemcsak néhány kiválasztottnak adatott meg, ez mindenkiben élő valóság.
Ahogy szabadjára engedjük benső fényünk sugárzását, tudat alatt másoknak is lehetővé tesszük ugyanezt.
Ahogy felszabadulunk félelmeink alól, gondtalan jelenlétünk másokat is felszabadít."
Marianne Williamson
Ez a változás gyönyörű. Éppen ma, a nyári napforduló varázslatos energiájában került elém egy kedvenc idézet Marianne Williamsontól.
"Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy esetleg alkalmatlanok vagyunk. A legnagyobb félelmünk az, hogy képességeink minden képzeletet fölülmúlnak.
Ragyogásunk, és nem sötétségünk az, ami megrémít minket. Isten gyermekei vagyunk. Ennek tudata nélkül nem szolgálhatjuk az emberiséget.
Nem megvilágosodott az, aki addig zsugorodik, amíg mások számára már nem tűnik félelmetesnek.
Arra születtünk, hogy a bennünk lévő Isten dicsőségét tisztán megmutassuk. Ez nemcsak néhány kiválasztottnak adatott meg, ez mindenkiben élő valóság.
Ahogy szabadjára engedjük benső fényünk sugárzását, tudat alatt másoknak is lehetővé tesszük ugyanezt.
Ahogy felszabadulunk félelmeink alól, gondtalan jelenlétünk másokat is felszabadít."
Marianne Williamson