A szeretet mindig jelen van. Szereteten alapuló univerzumban, szabad választáson alapuló élettérben élünk. Ebből a varázslatos alapból bomlik ki minden öröm és szenvedés, a pillanatról pillanatra történő választások nyomán. Öröm, amikor visszatérünk, és szenvedés, amikor döntéseink sorával távolodunk fénytermészetünktől.
Van alapja a sötét oldal romantikájának, ami a távolodáshoz a felejtés fátylát csatolja, és a kétség hite által megvalósulásra tör. Csodálatos illúzió, ami képes fogvatartani sok milliárd embert.
Idővel olyan sok módszer és elcsépelt, lealázott gondolat vette körül a spiritualitás témakörét, hogy már nehéz tisztán csengő szavakat találni. Számomra a legfontosabbak: emlékezés, megbecsülés és a hála.
Emlékezés, amikor biztosan tudom, hogy mindenhez közöm van. Minden emberhez és minden teremtetthez a létezésben. Így, egyszerűen.
Az öbecsülésre túl szerteágazó üzleti kultúra épült, a hála pedig egyszerűen mellőzve lett. Az önbecsülés olyan fontos, hogy nélküle képtelenek vagyunk bárkire, vagy bármire értékként tekinteni. Azt adjuk, amink van, azzal mozgatjuk az energiát, amink van. És a hála csodájával, amit talán még mélyebbre sikerült ásni. A hála valódi gyakorlása az élet áramlásának része. A hála érzése az élet szépségéhez és öröméhez való visszatérés választása, ami nyílegyenesen nyit utat a forráshoz, annak minden áldásával együtt.
A szépség és szeretet világának legnagyobb titka, hogy mindig jelen van. Sosem veszett el, csak feledésbe merült, nincs szükség újabb teremtésre, csak arra vár, hogy visszataláljunk. Az életérzés megválasztása, az irány, ahogyan képes vagyok érezni magam. És amint ez a kép megszületik, az egész univerzum a szolgálatába áll.
Van alapja a sötét oldal romantikájának, ami a távolodáshoz a felejtés fátylát csatolja, és a kétség hite által megvalósulásra tör. Csodálatos illúzió, ami képes fogvatartani sok milliárd embert.
Idővel olyan sok módszer és elcsépelt, lealázott gondolat vette körül a spiritualitás témakörét, hogy már nehéz tisztán csengő szavakat találni. Számomra a legfontosabbak: emlékezés, megbecsülés és a hála.
Emlékezés, amikor biztosan tudom, hogy mindenhez közöm van. Minden emberhez és minden teremtetthez a létezésben. Így, egyszerűen.
Az öbecsülésre túl szerteágazó üzleti kultúra épült, a hála pedig egyszerűen mellőzve lett. Az önbecsülés olyan fontos, hogy nélküle képtelenek vagyunk bárkire, vagy bármire értékként tekinteni. Azt adjuk, amink van, azzal mozgatjuk az energiát, amink van. És a hála csodájával, amit talán még mélyebbre sikerült ásni. A hála valódi gyakorlása az élet áramlásának része. A hála érzése az élet szépségéhez és öröméhez való visszatérés választása, ami nyílegyenesen nyit utat a forráshoz, annak minden áldásával együtt.
A szépség és szeretet világának legnagyobb titka, hogy mindig jelen van. Sosem veszett el, csak feledésbe merült, nincs szükség újabb teremtésre, csak arra vár, hogy visszataláljunk. Az életérzés megválasztása, az irány, ahogyan képes vagyok érezni magam. És amint ez a kép megszületik, az egész univerzum a szolgálatába áll.