Ugrás a fő tartalomra

Énidő gondolatok

énidő
Az énidő a világ legtermészetesebb dolga, amikor éppen nem rosszallás, bűntudat vagy szégyen kíséri. Mélyen rejlő programozás van mögötte. Elsősorban a nők nélkülözik, de szinte mindegy, mert az önfeledt, örömteli és produktív önmagunkra fordított idő még mindig tabu a szolgalelkűségre és megfelelésre programozott tömegember számára.

Miért fontos beszélni róla? A stressz lassan ledarálja az embereket, a panaszáradatra és a további nyomorúságteremtésre szánt idő bőven elég lenne a feloldásra is. Az általános vélekedés önzésnek titulálja az öngondoskodást, pedig az tud igazán figyelni egy másik emberre, aki önmagára is tud és az tud jól gondoskodni másokról, aki önmagáról már gondoskodott. A fókuszáltsághoz idő, csend és figyelem kell. Önmagunk megbecsülése és szeretete nagyon távol áll az önzéstől.

Mit jelent az énidő?

Mindenkinek mást, mindazt, amire önmagát érdemesnek tartja. Önfeledt szellemi tevékenységet, elvonulást, meditációt, szenvedélyes munkát, alkotást, kreatív kiteljesedést, a művészet millió arcának, a zene és a könyvek világának élvezetét, a természet megismerését, könnyedséget, bármit ami örömet okoz, kikapcsol és szellemileg felemel. Az énidő csodája, hogy nincs két ember, aki ugyanazokkal az igényekkel fordul önmaga felé és ugyanazt az utat járja be.

A zombinevelés gyöngyszemei azok a mondatok, hogy "nekem nincs időm öt percre leülni a kanapéra" vagy "nem engedhetek meg magamnak ilyen luxust", és a kedvencem, hogy "neked könnyű".

Mindenki maga teremti a saját valóságát, azzal is, hogy neki nincs ...
A világ tele van örömmel és persze örömtolvajokkal is. Az önmagunk felé fordulás és a szellemi kiteljesedés többek között éppen az álomtolvajoktól óv meg.
Az univerzum attól tágul és lesz minden pillanatban gazdagabb, amit emberi valóságunk hozzátesz. Mindenki a magáét.