Huszonkettedik varázsmondat

lótusz
A varázsmondatok katalizátorok. Van, akinek a kezében semmit sem jelentenek, van, aki számára sarokkövek a változás sodrában.
A magyarázat egyszerű. A hit mozdítja meg az energiát, a hit mozgatja a világot. Mivel ez csak tapasztalati úton fogható fel, ezért van elbagatellizálva. Ez a világmegváltó igazság milliók számára egy súlytalan kijelentés a sok közül.

A huszonkettedik varázsmondat a legnépszerűbb programot rúgja fel. Manapság a bőséget választani kell. A világot a hiánygondolkodás uralja, agresszív kampány zajlik a hiánygondolkodás jegyében, energiavírusok tombolnak normaként elfogadva. Az tűnik természetesnek, ami árt.

Az igazság más. Az igazság minden felkínált verziónál egyszerűbb, amit éppen a könnyedség, a megkönnyebbülés érzése leplez le. A szíve mélyén mindenki felfogja a hazugságokat, azután visszatér az elvárások akadályversenyébe és így tűnnek el a józan pillanatok percei a dolgos hétköznapokban.

A bőség természetes állapot. Éppen úgy egy tudatállapotban fogható meg, mint a hiány. A hiány is egy tudatállapot. A korlátlan lehetőségek és a korlátlan bőség világában milliárdnyi apró börtöncella jelenti a teljességről leválasztott emberi életek valóságát.

Elégedettség, hála, öröm, mindre születnek gyakorlatok, vizualizációk, hogy egy csepp jó érzést csikarjon ki az ember saját magából. Az örömteli, felszabadult érzések elvesztése leplezi le az elválasztottságot, a beteg kondíciót.

Egy egyszerű varázsmondat erre a gondolatsorra:
"Korlátlan bőségben létezem."