Ezer darabban jelen lenni

multitasking
A multitasking divatos kifejezés, ami alábecsült problémát takar. Egy örvény hatásfokával szippantja be az embert a megszokás, elvárások és megfelelési kényszer világában.
Éppen azt veszi el, ami az önmagunkhoz vezető út lényege, az összpontosított, örömteli jelenlétet.
Lehetséges ezer darabra szakadva jelen lenni?
Valamikor sikk volt és mi nők büszkék voltunk rá, hogy többfelé figyelve is tudunk hatékonyan működni. Ma már elvárás. Annyira "normális" lett, mint amennyire normális a dolgos hétköznapok őrületébe feledkezett embertömeg. Ezt jobbára akkor érezzük igazán, amikor szeretett embereket látunk szétesni.
A multitasking számomra azért érdekes, mert éppen azokat érinti a legfájdalmasabban, akik egyébként is szenvednek. Szenvednek a világ nagy léptékű változásaitól, a saját belső ellenállásuktól és mindentől, ami nem illeszkedik a megmagyarázhatatlanul irritált komfortzónájukba. A komfortzóna ilyenkor már messze nem a komfortról szól, inkább egy ördögi körbe ragadt katlan, amiben állandó feszültség fortyog.
Az irritáció, az értetlenség és a tagadás a kulcsszó.
A változáshoz rugalmasság, elfogadás és fókuszáltság kell. Béke. Ez az, amit a szétszórt figyelem elvesz.
Két egymással ellentétes irány, ami generációk, családok, barátok között nyit egyre nagyobb szakadékokat. És a kapcsolataink tele vannak ilyen szakadékokkal.
Ezer módja van a megoldásnak is, szerintem mindenki ismer legalább százat. És okot is, amiért hülyeség, ciki, most éppen nincs rá idő, vagy hasonló izgalmas magyarázatok, amit valószínűleg senki sem hisz el, még ő maga sem.