Miért nehéz elfogadni, hogy az igazság mindig utat talál, hogy megmutassa magát?
Bonyolult kapcsolati rendszerekben bolyongunk és úgy próbáljuk megfejteni ezeket a kapcsolatokat, mintha egy végeláthatatlan labirintusban evickélnénk. Minden magyarázat vagy elhazudott pillanat egy újabb kanyar az útvesztőben, amíg a végén már a kiútnak az illúziója is eltűnik a szemünk elől.
Mindig van rövidebb út. Minden, ami körülvesz átlátható és gyakran a görcsös, önmegvalósító őrület nézőpontja kuszálja össze a nagy képet. Érdekes kihívás jutott az eszembe. Mi történne, ha egy egész napon át megfigyelőként a nyilvánvalót tekintenénk az éppen aktuális valóságnak?
Meglehet, hogy az élet nem olyan bonyolult, mint az ember, aki éli. Az elhazudott valóságok korában sérült teremtőkként, csukott szemmel, zárt szívvel és nyitott elmével állunk a tükör előtt, amit gyönyörű világunk tart elénk és mindössze az hiányzik, hogy bele merjünk nézni.
Bonyolult kapcsolati rendszerekben bolyongunk és úgy próbáljuk megfejteni ezeket a kapcsolatokat, mintha egy végeláthatatlan labirintusban evickélnénk. Minden magyarázat vagy elhazudott pillanat egy újabb kanyar az útvesztőben, amíg a végén már a kiútnak az illúziója is eltűnik a szemünk elől.
Mindig van rövidebb út. Minden, ami körülvesz átlátható és gyakran a görcsös, önmegvalósító őrület nézőpontja kuszálja össze a nagy képet. Érdekes kihívás jutott az eszembe. Mi történne, ha egy egész napon át megfigyelőként a nyilvánvalót tekintenénk az éppen aktuális valóságnak?
Meglehet, hogy az élet nem olyan bonyolult, mint az ember, aki éli. Az elhazudott valóságok korában sérült teremtőkként, csukott szemmel, zárt szívvel és nyitott elmével állunk a tükör előtt, amit gyönyörű világunk tart elénk és mindössze az hiányzik, hogy bele merjünk nézni.