Szentség vagy szentségtörés?

Mackey
Különleges, emelkedett életérzés uralja most a napjainkat, ilyenkor automatikusan hangolódunk a "felvilágra" és oldódik az ellenállás azok részéről is, akik csak a megfoghatót engedik maguknak megtapasztalni. A valóság számos rétege fedi fel magát és ajándékoz csodás tapasztalatokat. Manapság erről szólnak a beszámolók. Ezzel szemben akad néhány szigorúbban fogalmazó, különösen amikor a szentség és szentségtörés, a szabad vagy nem szabad az angyalokat hívogatni témát feszegetik. Miért is ne lehetne?
A szellemi lények jelenléte természetes. Az, hogy ki milyen képi és tudásanyaggal közelít hozzájuk, a megismerés szempontjából nem nagyon számít. Az angyalok és más fénylények nem egy távoli világ lakói, hanem kísérők, megfigyelők, segítők, vagy közeli barátok.
A hívás minősége, a hívó rezgésének minősége határozza meg a választ, a kapcsolat mélységét, a támogatás mértékét és az elfogadás érzékelését is. Szó sincs állandó, mindenbe való beavatkozásról,ez nem is lehetséges, a szeretet tökéletes összhangban van az ember szabadságával, vezessen az bármilyen szakadék vagy magaslat felé. A minősítés nem, csupán a változás számít.
A felkészülés szempontjából éppen elég elfogadni a táguló világ határtalanságának természetességét.
A sokakat megtévesztő csalódások a félelemből születő, hiábavaló imákban és a kishitűségben gyökereznek. A kétségbeesés rezgése eleve kizárja a kapcsolatnak a felfogását is és tudjuk, hogy a problémamegoldás az ember dolga. Félelemből nem születik csoda, de az egyre gyakoribb, tiszta, napsütéses pillanatok tökéletesen alkalmasak régi és új angyali barátságok elmélyítésére.