Március 12-én, vasárnap újra belemerülhetünk az év első tízmilliószoros napjának esszenciájába. Az első, ami eszembe jut, hogyan hat ránk a már mindenki által megtapasztalt felgyorsult teremtés, a villámszerű visszahatások és a kényszeres kapaszkodások az egyszerinek hitt, ám mindennapos lehetőségekbe.
Visszatérő szófordulat a blogon, hogy minden nap a csodák napja. Amiben a vasárnap mégis más, hogy tudatosan, egy népszerű időpontban összpontosul sok kis világ teremtő vagy éppen megváltó akarata.
Nem írok a pénzről, bár minden rendben van azzal is, ha éppen az kerül a célkeresztbe. A lelkünk mélyén rejtőző csodákról és az újrahangolódás lehetőségéről emlékezem meg inkább. A gyógyulásról és a feladatról, ami átjárja a világot, hogy minden ember kilépjen a rutinszerű közömbösség csapdájából és megengedje magának az együttérzés és a címkézetlen, önzetlen szeretet áldását.
Kívánom, hogy legyen ettől csodás a csodák napja!
Visszatérő szófordulat a blogon, hogy minden nap a csodák napja. Amiben a vasárnap mégis más, hogy tudatosan, egy népszerű időpontban összpontosul sok kis világ teremtő vagy éppen megváltó akarata.
Nem írok a pénzről, bár minden rendben van azzal is, ha éppen az kerül a célkeresztbe. A lelkünk mélyén rejtőző csodákról és az újrahangolódás lehetőségéről emlékezem meg inkább. A gyógyulásról és a feladatról, ami átjárja a világot, hogy minden ember kilépjen a rutinszerű közömbösség csapdájából és megengedje magának az együttérzés és a címkézetlen, önzetlen szeretet áldását.
Kívánom, hogy legyen ettől csodás a csodák napja!