Életünk elveszett részei

fátyol
Az angyalok életünk elveszett vagy egyszerűen elengedett részei. Gyakran azért, mert létezésük megfoghatatlannak tűnik, ezért ismeretlen. Van, aki számára az ellenállás lehetetleníti el és teszi elérhetetlenné.
A láthatatlanban erő gyökerezik. Kollektív erő és személyes erő egyaránt és mindennek az ember áll a középpontjában.
A láthatatlan VAN. Mindössze az választja el a láthatótól, hogy a nyitott szemlélő nézőpontjából nézve felfedezésre vár.
Menet közben szembe jön a kérdés, hogy akarom-e, képes vagyok-e szembenézni a teljes átlátszósággal, saját átláthatóságommal és már ott is van a válasz, hogy semmi sem szeparált, az ember illúziókból épített saját kis univerzuma sem.
Az angyali szférákhoz való kapcsolatot mélyen befolyásolja, hogy van vagy nincs képünk róla, milyen hatások mentén alakult ki a személyes világunk, kik vezettek el idáig, mennyi hit és szeretet táplálta és milyen történetek szőtték át a gyermekkort, amelyben gyökerezik. Csodásan tágas és ragyogó, vagy kérges és szűk határok között is lehet élni. Mind igaznak tűnik, a különbség mégis leírhatatlan.
Kedves, megnyugtató érzés megismerni és elfogadni a határtalanságot, megismerni az ismeretlent és az angyali létezők sokasága iránt bizalommal, barátsággal, szeretettel élni. Talán kevésbé elfogadott, de éppen olyan reális, mint egy nagyváros nyüzsgő élővilága. A láthatatlanban éppen olyan nyüzsgés van és minden egyes ember részéről felfedezésre vár.
A tagadás nem csupán egy varázslatos, kiteljesedett világtól zár el, hanem a saját felsőbb valóságokhoz vezető utat is elrejti, ez ugyan kényelmes és népszerű homály a köztudatban, de az igazság egyszerű: Nem vagy egyedül. Sosem, egy pillanatra sem. Innen már könnyű és gyönyörű.