A szabadság útján megtett lépések

szabadság
Mély merülésből ébredezik a világ, nehéz időszakon vagyunk túl és közben sokan távoztak a világunkból. A mindenkit érintő személyes veszteségek fájdalmai végiggyűrűznek az emberi kapcsolatok hálóin. Régen láttam ennyi fáradt embert.
A megbocsátás még mindig a legnagyobb leckék és lehetőségek egyike. Az igazi eredményhez fel kell tenni a kérdést, hogy kik vannak még, akiknek nem bocsátottunk meg. Számvetés ez, végignézni életeken, családi kötelékeken és sok, szerteágazó emberi kapcsolaton.
Elmélyült figyelemmel a válasz azonnal megmutatkozik. Az első gondolatra érdemes odafigyelni, majd szembenézni az emlékkel, helyzettel, elfogadni, elengedni az ítélkezést és őszintén, szívből megbocsátani. Azután minden nap tovább kutatni az elengedés újabb lehetőségei után, mindaddig, amíg minden a szó valós értelmében "megoldódik."
Az igazi megbocsátás feloldódás, elengedés. A múlt dédelgetett vagy elrejtett terhei és fájdalmai a jelenben hatnak és teremtik a jövő valóságát mindaddig, míg minden újabb kérdésre megadott válasz feloldja őket (minket) szépen, csendben. Az igazi elengedés azt jelenti, hogy nem számít, nincs vele dolgom többé és ez rendben van így. Egy kedves gondolat, jókívánság vagy áldás csodás módon pecsételi meg a sikert. A megbocsátást gyakorolva minden nap a szabadság útján megtett varázslatos lépés lehet.