Egy kicsit elveszve

elveszve
Az ünnepi készülődésben egyre nagyobb kihívás nyugodtan utazgatni a városban, különösen tömegközlekedéssel. Rengeteg ember, hosszabb menetidő és még hosszabb szemlélődés. Régi szokásom, hogy igyekszem jelen lenni a tömegben.
A virtuális világnak bőven megvan a helye az életemben, ezért óvatos vagyok a témával. Fájdalmas nézni, hogy már szinte szánalmas módon esnek ki az emberek egymás valóságából. Görnyedten ülnek vagy állnak egy ficakban a villamoson, néhány másodperc után újra és újra beszippantva a virtuális valóságba és amikor fenéznek, egy percen belül eltűnnek újra.
A menekülést értem, csak az a baj, hogy egyre növekvő feszültséget látok. A kapcsolódás hiánya okozta óriási ürességet, amit semmi más nem tölt ki.
A másik oldalról nézve is nehéz. Nehéz órákat várni egy kedves ember jelenlétére. Elmaradt beszélgetések és még nagyobb űr marad, majd egy nagy mosoly, hogy minden rendben van. Azt kívánom, hogy tényleg így legyen.