Az emlékezés ünnepének tükrébe nézve

tükör
Figyelemre méltó szinkronicitás van a most uralkodó energiaminőség és a közelgő fényünnep lényege között. Recseg-ropog a világ a kényszerű elengedések és fájdalmak súlya alatt. Ami igazán megnehezíti, az a vele járó érzések tömege, ami próbára teszi a hitet és időnként el is rejti a következő lépések távlatát. Nagy beszélgetések születnek ebből a napokban.
A kelta újév gyönyörű energiája belesimul az áramlatba és még nagyobb kihívás elé állítja az ellenállásba ragadt elmét. Amilyen nehéz, olyan áldott időszak. Emlékezünk, elengedünk és mindezt egy varázslatosan tiszta életérzés kíséri. A csúcspont az október 31-ről november 1-re virradó éjszaka. Ereje leírhatatlan.
Úgy érdemes rá tekinteni, mint egy átjáróra. Küszöb, amelynek áttetsző határai között járunk át a világok között és azt hiszem, hogy ezt most többen fogják látni, mint az utóbbi néhány ezer évben bármikor. Az emberi lélek mélységeinek labirintusába vezet, így kevésbé a teremtés, mint inkább az elengedés és megengedés kapuja. Varázslatos és elkerülhetetlen lehetőség. A választás mindössze annyi, hogy engedjük és belemerülünk önmagunk igaz valóságába vagy ellenállunk neki. Az ellenállás teszi igazán nehézzé.