Egy kis abszurd

belső gyermek
Időszerű arra figyelni, hogy egyre szélesebb kommunikációs szakadék tágul az emberek között. Az élet dinamikája követi az energiát. Különösen látványos ez a kapcsolatteremtésben és a kivételektől eltekintve hitrendszerenként és generációnként élesedik a dolog.
Az emberek elvárják, hogy arra figyeljünk, amit mondanak, vagy tudatni akarnak, de teljesen megfeledkeznek arról, amit kiárasztanak magukból, a láthatatlannak hitt valóságukról. Alaposan megnehezíti a hétköznapokat, bár csak akkor kapja meg az emberi hülyeség címkét, ha ki is kérik maguknak, ami tudattalanul is elég gyakran megtörténik.
Egy pillanatra érdemes elképzelni, hogyan érez egy gyermek ilyen helyzetben, még inkább, hogy milyen módon értesse meg a nagybetűs felnőttel, akinek a képzelete fel sem éri az övét, hogy nem lát az orránál tovább.
Kommunikációs csapdába szorultunk. Nagyon sok ember számtalanszor átéli ezeket a helyzeteket, napról napra. A határok és lehetőségek nézőpontonként változnak, az abszurd kommunikáció nagyon sok figyelmet és energiát leköt, éppen a különbözőképpen behatárolt látásmódok miatt. Ha egy közös pontot kellene meghatározni, azt mondanám, hogy a belső gyermek a kulcs. Újra felfedezni egy kicsit olyan, mint valami utolsó lehetőség.