Gondolatok az összeesküvés elméletekről

összeesküvés elmélet
Az összeesküvés elmélet izgalmas, a magjában mindig rejt legalább egy apró igazságot, ami második ránézésre is igazolni látszik, hogy van alapja. Kikerekedik, féligazsággá válik, amit az ember már az elvárásai szerint alakít. Félelmen alapul, félelemre építkezik, akár hosszabb időre képes kielégíteni a drámára irányuló szükségleteket. Születhet bármilyen szándékkal és ki is csúszhat teremtője kezéből. A megoldások helyén kérdések vannak. Az elmélet önmagába hajlik vissza, a lehetetlen és a tehetetlenség illúziójával játszik, miközben minden út ugyanabba az útvesztőbe vezet.
Csak a végeredmény számít. Hiába a jó szándék, ez a gordiuszi teremtmény végül azokat az érdekeket szolgálja, amelyek ellen fellépni látszik. Éppen csak azt nem mondja, hogy "merülj belém, add nekem minden figyelmed".
A figyelem energia, sok figyelem sok energia. Hatalom annak a kezében, aki el tudja terelni vagy meg tudja kötni azt. Szerencsére minden labirintusban akad egy fonal. Az intuíció és az emberi érzések iránytűjét keresni sem kell, sokkal inkább elnémítani szokás. Minden pillanatban rendelkezésre áll és készségesen mindent meg is mutat.