Mélyen / Az ember egyik arca

angyal
Számtalan sebből, fájdalomból eszmélő emberek sokasága ébred, remél és csalódik egyre nagyobb visszhanggal, ami átszövi még a csendes napokat is. Nehéz bízni a változásban, amikor a rövid távú emlékezetnek mondható kétezer évben minden tömeges tanítás az élettel szemben menetelt. Vérré vált, míg az ember elveszett része, isteni valósága zsenik, őrültek és mártírok tükréből nézett vissza. A távolabbi emlékezet pedig bárhogyan is nevezzük, a mesék romantikus homályába burkolózik. Erre vagyunk kondicionálva, ezen kell változtatni most, amikor a mélyére pillantva kirajzolódik a valódi bábeli zűrzavar, ami jól szolgál, mert egyetlen célja, hogy bevégezze azt, amire ki lett találva. Éppen annyira igaz, mint a félelem, ami táplálja. Göngyölíti a bizonytalanságot a megszokás merev falai között és rengeteg eszköze van. Ember ember ellen. Ebben az életérzésben elmerülve játszik most a világ, az arc, amit jól ismerünk. Van másik is. Először álom és ébrenlét határán Fény vetül és megmutatja, hogy ez mind nem számít, a látszat bármit mutat.