A legkönnyebb lélegzet

lélegzet
Az elengedés és a megbocsátás lélegzete a legnehezebb, amíg vágyunk rá és a legkönnyebb, amikor csináljuk. Nem számít, hogy mekkora súly, kétség, harag vagy félelem az, ami terheli a lelket, azt el lehet engedni néhány, vagy akár egyetlen nagy lélegzettel. A lélek fájdalma romantikus képzelgésnek tűnik, mégis a legmélyebb nyomokat, életre szóló emlékeket hagyja hátra és a végén gyakran kiderül, hogy nem is a sajátunk. Ajándékba kapott (fogadott) batyu, egyszerűen idegen.
A lélekhez igazán a lélegzettel férkőzhetünk még közelebb. Lelassulni néha nem egyszerű, de eltekintve a ceremóniáktól, amit nem mindig győz le a fásultság, egyszerűen állj meg ott, ahol vagy és csináld. Szóval vagy szó nélkül fejezd ki, hogy elengeded mindazt, ami idegen, nem a tiéd vagy többé nem szolgál téged. A szándék ereje csodát tesz. Ebből is lehet egy varázsmondat. Kertben, parkban, szobában, megállóban, séta közben vagy egy munkahelyi sufniban, ez mind lényegtelen, amikor néhány jelentőségteljes pillanatban végre önmagaddal, avagy önmagad vagy. Minden alkalommal jobban és közelebb.