Gondolatok a földelésről

lebegés
A spirituális forradalom bőséges túlkínálattal hozza zavarba a gyakorlókat, mégis a csodás lebegés közben általános probléma az áthidalás, az anyagi világgal való kapcsolat és önérvényesítés. Teremteni mindenki tud, megnyilvánítani sokkal kevesebben.
A napokban készült rólam egy aurafotó és az általam ismertnél is világosabban világított erre a hibára, így jött a kényszerű szembenézés.
A földelési technikák egyszerűsége ismert, én is írtam róla, valami mégis hiányzik. Az egyszerűsége okán az ember vagy csinálja, vagy elfelejti csinálni, elszigetelődik, pedig ez egy olyan terület, amit valóban érdemes szokássá tenni. Viták vannak arról is, hogy a felemelkedés átmenetében mi történik a Földdel, hogyan viszonyuljunk a Földanyához. Szerintem a Föld rezgésszintje, az őselem megnyilvánulása mindig megfelel az átmenet éppen aktuális és tápláló szintjének. Önmagunk harmonizálása a változástól függetlenül áthidalja azt az ominózus szakadékot, ami a teremtésünket a megnyilvánulás előtt kettévágja. Mert addig a pontig sokan jók vagyunk.