Az emlékezés csendje

csend
Varázslatos pillanatokat élek át Karácsonykor. Nem számít az őrület, ami ünnepi örvénybe kergeti a világot. Az ünnep az emlékezés időtlen középpontja felé vonz. Egy lehetőség a megszámlálhatatlanból, annyira közel, hogy már éppen csak be kell engedni.
A béke csupán egy választás, divatos szóval a rezgéskülönbség átlépése, kiigazítás. A hétköznapok árnyai között minden ünnep atmoszférája közelebb enged hozzá, közelebb önmagunkhoz. Mi vagyunk a csend, a visszaemlékezés is a magunkra ismerésről szól. Különös érzés előretekinteni az ismeretlenbe, mert érzéseket kelt. Ezek az érzések most csendesek. Egyre könnyebbek vagy egyre nehezebbek vagyunk. A gigászi kontraszt mögött a vétel tiszta és a csoda csak egy választásra vár.