Emlékszem, hogy gyerekként képzeletben körberajzoltunk mindent, a kezeinket, egymást vagy utazás közben a fákat és ha akartuk, bármelyik elfért a tenyerünkben. Erre hitték azt a felnőttek, hogy unatkozunk.
Most a fény erejével játszadozunk, a fénygömbök, tojások, piramisok és buborékok divatját éljük. Igaz, hogy ezt a módszert szinte mindig az önvédelemre és a szeparálódásra használjuk.
A fénybe zárt terek és buborékba foglalt önmagunk helyett most a nyitott formák veszik át a helyet. Visszaköszönnek a gyerekkori képek. Engedjük néhány percre fénybe borulni a szemünket, kezünket és színezzük ki a világot a fény sugarainak összes színével, ha komor, akkor azért, ha vidám, akkor miért ne. A hatása sem marad el.
Most a fény erejével játszadozunk, a fénygömbök, tojások, piramisok és buborékok divatját éljük. Igaz, hogy ezt a módszert szinte mindig az önvédelemre és a szeparálódásra használjuk.
A fénybe zárt terek és buborékba foglalt önmagunk helyett most a nyitott formák veszik át a helyet. Visszaköszönnek a gyerekkori képek. Engedjük néhány percre fénybe borulni a szemünket, kezünket és színezzük ki a világot a fény sugarainak összes színével, ha komor, akkor azért, ha vidám, akkor miért ne. A hatása sem marad el.