Ezo-dömping van. Már nem zavar ez a furcsa színkavalkád. A spiritualitás az én szememben a hazavezető út felfedezése, és hogy ki milyen díszletet választ hozzá, az a lényeget nézve nem igazán számít.
Az ezotéria ezer arcának félreértése általában az irányultságon múlik. Addig nincs baj, amíg az ember végül önmagát találja, a kacskaringókat pedig szívünk jogán választjuk, akkor is, ha a mérleg több létidőnyi különbséget hoz ki a végén. Mindenki a saját útján van otthon.
A túlkínálat zavarba ejtő mivolta nem csupán felhígulást jelent, hanem elérhetőséget is. Sok más között annak a tudásnak a közelségét, amiért a közelmúltban még küzdelmet kellett folytatni. Az már az emberi hülyeségre tartozik, hogy csak azt becsüli, ami legalább a különlegesség vagy az elérhetetlenség ígéretével táncolja körül.
Az ezotéria ezer arcának félreértése általában az irányultságon múlik. Addig nincs baj, amíg az ember végül önmagát találja, a kacskaringókat pedig szívünk jogán választjuk, akkor is, ha a mérleg több létidőnyi különbséget hoz ki a végén. Mindenki a saját útján van otthon.
A túlkínálat zavarba ejtő mivolta nem csupán felhígulást jelent, hanem elérhetőséget is. Sok más között annak a tudásnak a közelségét, amiért a közelmúltban még küzdelmet kellett folytatni. Az már az emberi hülyeségre tartozik, hogy csak azt becsüli, ami legalább a különlegesség vagy az elérhetetlenség ígéretével táncolja körül.