Keserédes múlt

gondolatok
Boldogság és megfelelés, a szabadság és kényszer nagy kontrasztjai. Megvalósulni vagy tekintetek tömegében tökéletesnek látszani. Az embernek általában végig kell kapálóznia minimum a fél életét, az ovitól kezdve, azt már csak ő tudja, hogy meddig. Tényleg tetszik nekünk, ami ebből a nevelésből kinőtt? Az már a mesékből is kiderül, hogy minél jobban tekerünk, annál jobban belegabalyodunk. Szabaddá válni pedig mintha abnormális lenne. Az is. De milyen jó érzés átlépni ezeket a határokat, mert ilyenkor nem a hülyeség vonalrajzait, hanem önmagunk korlátait lépjük át és értelmet nyer az, hogy mindez nem számít. Tényleg nem számít és ez a szabad gondolat a katalizátora a változásnak. Elsöpri a mesés képet kicsi bohócokról a hatalmas felvonulásban, mélyen elmerülve apró tükörgömböcskéjük magányában, illegetve magukat, ahogy megtanulták. Itt az idő, hogy az egész keserédes kavalkád a felejtésbe olvadjon végleg.