Olvadás

távlat
Az már természetessé vált, hogy az ember nap mint nap időt szakít az összeolvadásra, meditációra, önmagára. Rendben is van így, hiszen a semmiből semmi sem épül. Évek óta tudatosan igyekszem megteremteni a jól kijelölt "most megélem a békémet" pillanatokat és felülemelkedni a mindent átható nagyvárosi zajon, amitől távol időnként megpihenek a vidék csendjében.
Ami tegnap mégis változott, hogy az igazi csend a visszaérkezéskor lepett meg. Amikor kicsit sem számítottam rá. Egyszerűen, csendesen, a Nyugati tér legnagyobb nyüzsgésében.