Nevedben ...

nomen est omen
Nem kizárólagos, de nem is butaság a régi szólam, hogy névben a végzet. Amit születésünkkor kimondanak a fejünk fölött, az valósággal ránk ég. Pedig nem a lényünk része mégis cipeljük életünk végéig.
Az utóbbi időkben, amikor már majdnem minden megszokást illene elengednünk, még mindig van, amiről nem hallok sehol. Ami engem különösebben zavar, az a jó öreg házasság nyomán a nőkre ragadó teher. A másik ember nevének átvétele nem csupán jelképezi a közös utat, hanem átviszi az energiát is. Megbélyegzi mindkét ember sorsát és amíg a név marad, addig a kapcsolat fennáll.
Ismerek klassz nőket, akik hatalmas küzdelmek és fájdalmak után még mindig nem szabadok, a tönkrement házasságukból a válás után sem léptek ki teljesen. Talán úgy hiszik, hogy igen, de csak a legközelebb állók szólítják őket szívüknek kedvesen. Azt is látom, hogy ez milyen fájdalmakat ébreszt. És ez idővel sem változik.