Elkoptatott dallam

elkoptatott dallam
Mint blogírónak, nekem sincs könnyű dolgom. A növekvő ellenállás növekvő befolyást húz maga után. Az olvasók jól meg vannak bombázva információkkal, amit ráadásul a számomra érthetetlen konkurenciaharc sároz össze. Komoly munkák szólnak mélyen elrejtett széthúzásról, elkülönülésről, mint megoldásról. Van ilyen, egyre több.
Amíg egy bájos, langyos klisé elég egy könnyed ezo-divathullámhoz, addig van célközönség, van kiket befolyásolni. Olyan ez, mint a génmanipuláció. A narancs csodás, de az északi tengeri hal génjeitől valahogy bizarrá válik. Pedig kívülről még mindig klasszul néz ki.
A múltkor megkaptam Szent Teréz imáját cukormázas köntösben. A sokadik volt. Válaszul leírtam az első gondolatot, ami eszembe jutott. "Vajon Teréz mit szólna ehhez a levélhez?" Barátnémtól gyors választ kaptam. "Valószínűleg kidobná a kukába."
Valahogyan mégis nyugodt vagyok, az árnyék és a pudingvilág színjátéka mellett minden rendben van. A színek meg csak feldobják. És lehet rutinosan, szívvel olvasni ... érezni ... látni ...