Emlékezet

emlékezet
Tizenöt éve még azt a határt feszegettem, amikor az emberemlékezetben elmerült az aranykor tiszta tükörképe. Most abban gyönyörködöm, ahogy előtűnik.
Csodálatos, ahogyan az emlékezet mindig az aktuális minőségnek megfelelő képeket, érzéseket és tapasztalatokat tükrözi.
Most, hogy a változás a leggyorsabb ütemben zajlik, mindez egyetlen életen belül sorjázza a kontrasztokat.
Így nem meglepő, hogy az elveszettnek hitt ősi lenyomatok újra visszaköszönnek. Számomra ez nem azt jelenti, hogy meg kellene ismételni őket, inkább belesimulnak a születő valóságba és alátámasztják azt.
Minden emlék amely felszínre kerül ebben az időtlen forgatagban és az emlékeztetők, Hermész smaragdtáblájától a Maja kalendáriumokig, igazolják azt a sokak számára különös változást, amiben most benne élünk.