Uroboros

pillanatkép
Farkába harapó óriáskígyó netán egy pont? Elképzelni könnyebb, mint leírni azt, ahogyan a fent leképeződik idelent.
Egy pillanatkép energiákról, emberekről, rólam.
Végignéztem a hatásokon és lehetőségeken, amik végigkísérnek egy emberi sorsot. Küzdelem a megkötött energiák tömegével.
Gyakran olyanok vagyunk, mint kicsi bábok egy nagy pókhálógombolyagba görbülve. Hol kezdődik a szál? Hol végződik és mikor gabalyodtunk bele? Amikor megmozdulunk mi minden mozdul meg velünk együtt?
Szeretek végignézni a sorson, de linearitás az nincs benne.
Vagyok ez, vagyok az, ha időben nézem a távolabbi emlékeim élénkebbek és ismerősebbek, pedig korunk megváltónak kikiáltott logikája ezt eleve kizárja. És közben itt minden csak ringat bele a hétköznapi ésszerűségbe, pedig nap mint nap történik valami megmagyarázhatatlanul más.
Egyszerű, kedves, csodás történés, amit a logika nem ért meg és azt mondja: véletlen.