Címkék

címkék
Reggelente út közben eltervezem, hogy megírom, esténként veszek egy nagy levegőt és nem írom meg. Nincs annyi nagy levegőm, amennyi címkét tolnak elém nap mit nap.
Van nevünk, a szomszédnak is van neve és mégis címkék útvesztőjében kóborolunk.
A címkézés számomra ítélkezés, személytelen besorolás. A pletykától a híradóig mindenütt. Az világos, hogy a tömegtudat tömegembert kíván, bár a felcímkézettek legtöbbje csöppet sem az, de a skatulya látszólag azzá teszi.
A híradókról egyébként is nagy véleménnyel vagyok, annnyira tragikus és annnyira megrázó és annnyira de annnyira és időnként születik egy cukiság a világ valamelyik állatkertjében, bágyadt feloldozás gyanánt. Szerintem külön médiafigyelő szakosodott erre.
És ha ezen múlna az ember csak rezegné szanaszéjjel a káoszt.
Mégsem ez van. Kevesebb embert ismerek, aki elhiszi, mint aki nem.
Egy szösszenet a hazugság élettanából, Rejtő Jenő módra:
"sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondta, ami eszébe jutott."
Rettentő méretű apparátus mozdul elfeledtetni, hogy ez eredendően az öröm és minden lehetőség világa az ember számára és mindig is az volt.