Az öregedés dilemmája

öregedés dilemmája
A lélek nem öregszik, csak szemléli a test változásait. Különös dolog ez és itt fordul szembe a kor fiatalságmániája. Amíg az ember elvárja magától, hogy ennek megfeleljen, addig valóságos pokoljárásban van része, mert a felkínált módszerek hatékonysága egyrészt átmeneti, másrészt nagy ára van. A bőr idegméregtől szépül, az összes többi is hazug magaslatokba emel és úgyis csak az hiszi el, aki viseli, elviseli. De mit visel el a test? Sokan észre sem veszik, hogy azért kompenzálnak olyan buzgón, mert tönkretették.
Az ember áll a tükör előtt és idegent, elfogadhatatlant lát. Vagy azért, mert csupán a testével azonosítja magát, vagy azért mert a tömegigények ideáljaival. Micsoda érzés és mennyi fájdalom lehet ebben. Minél több érzés, annál tragikusabb küzdelem, pusztán a felületen.
Mit tehet? Beleérezhet önmagába. Eggyé válhat az örökifjú szemlélővel, önmagával, és már nem biztos, hogy érdekelni fogja a tükör. Az egész világ megszépül és ilyenkor mondják azt, hogy "micsoda kisugárzása van".
Valójában "jelenléte van". A választás lehetősége adott. Amikor ilyen embert látok, nem biztos, hogy fel tudom idézni egyes vonásait, de a lényét igen. A harmónia nyilvánul meg általa. Egyszerűen szép.