Új világ

új világ
Metatronnal kapcsolatban mindig eszembe jutnak a gyerekek. Éveken át nagyon féltettem a sok érzékeny apróságot, akik látszólag védtelenül érkeznek közénk. Alábecsültem őket ezzel.
Nehéz volt elképzelni, hogyan boldogulnak majd a sok makacs, büszke, beragadt "felnőttel", az elnyűtt, megvalósítatlan álmokkal vagy hogyan képesek kiszolgáltatva létezni egyik-másik közegben, ahonnan magam is sikítva szaladnék el.
Most azt látom, hogy ha nem is maradnak érintetlenek, mégis olyan megértésre és együttérzésre tanítják a felnőtteket, hogy esélyük sincs átlagembernek maradni.
Lényegében Embert nevelnek belőlük.
Talán még jobban átélik a szenvedést, mint bárki más, de bennük valami automatika folytán az érzés elválaszthatatlanul összekapcsolódik a megbocsátással. Csodálatos tanítás ez, ami alapjaiban változtatja meg a világot.