Életérzés

életérzés
A ma reggel egy jó emlékezős beszélgetéssel indult. Már napok óta azzal voltam elfoglalva, hogy figyeltem a változásokat magam körül és játszadoztam a múlt felidézésével. Jó volt belemerülni az életérzésbe, amiben felnőttem. Mindehhez éppen a szülői házban vagyok.
Ráhangolódhatnék a káoszörvényre is, hiszen annyi elvárás nyúlik ki belőle. Csápok erdeje mindenütt.
Évekkel ezelőtt megtapasztaltam már azt a békét, amihez foghatót kívül egyszerűen nem találni manapság, és Kálinak is köszönhetek egy ilyen csodás utazást. Vannak helyek, korok, amikor ez nagyban is megnyilvánul és nincs valódi távolság.
Ami egyszer volt, hol nem volt, az hová bújt? Sehová. A megszokás rettentően veszélyes dolog, mert az ember könnyen ráakasztja mindenre a címkét, hogy "természetes", pedig csak megszokott. A természetes az a béke.