Kontrasztok

kontrasztok
Élesednek a képek. Bármerre nézek, egyre nyilvánvalóbb jeleit látom annak, ahogyan a pólusok egymásnak feszülnek és ez néha nagy hangzavarral jár. Családban, munkahelyen, út közben egyaránt szembe kell nézni az ellenállással.
Aki nem tud magáról, az szenved, aki tudatos, az pedig attól szenved, aki nem az. És a világ mintha csak erről szólna.
Mindenki figyel, de a figyelem más és más energiákat közvetít. Olyanok vagyunk, mint a mesében, kicsit irreálisak egymás számára.
Néhány év alatt megváltozott minden, nagyon vártam, hogy mi lesz, ha mindenki meglátja. És lássak csodát, sima ügy, egyszerűen nem emlékszik arra, amikor még nem látta.
Nem számoltam vele, hogy az embek bármit képesek megszokni, ha "az van". Ez csak természetes. Ez van.
Mi is van?
Az egyik még valóságos, a másik már valóságos és a kettő nem nyújt magyarázatot. A három szokatlan a hétköznapokban, mert a hármat is mindig a kettőből magyarázzák. Egy olyan világban, ahol a hármat kívül rekesztették az emberen, nehéz továbblépni. De ki mondta, hogy ami megszokott, az igaz?