Minden idő

minden idő
Nap mint nap érnek élmények és meghazudtolják az élet egyirányúságát. Sűrű egymásutánban jönnek szembe.
A megtett lépések, tapasztalások ...
Legyen például az Isteni Én. Az abszolút irányító az egyetlen pontból minden irányba hat, hát én egyszer úgy gondoltam, hogy visszahatok. Ez így viccesnek tűnik, de könnyen elérhetővé teszi a tudatalattit. A tudattalant is, de a kapu, ami a csúcsra visz, nem rejt határokat és mindent felszabadít. Innen persze teljes körű az elérés.
Hatékony kommunikáció. Valóban, hamar szembetalálom magam a lényeggel. Így mindjárt legalább három pont van, amiből megfejthetem a valóságot.
Három ponton minden megáll. A teljes egyidejűség kibontva. Az ember, egyre kiterjedő emlékezettel, szétszóródva, elveszve és megtalálva az időben.