Magunk, magunknak

magunk magunknak
Az ítélkezés legrejtettebb aspektusa az önmagunk feletti ítélkezés.
Vannak emberek, akiknek fogalmuk nincs róla, hogy mit cipelnek. Vannak emberek, akik tudják és nem sejtik, hogyan került hozzájuk, vagy ahogy mondani szokás: rájuk. Érdekes pillanat, amikor érzi, hogy köze van ehhez az egészhez.
Látok kivételt, beavatkozást sajnos, de igazán remekül intézzük ezt magunk is, a magunk számára.
Ez tiszta energia. Amikor ítélet születik, végre is hajtatik.
Úgy fest, mint egy gordiuszi csomó, amibe az ember belemasnizza saját magát.
Minél inkább feszegetem a témát, tanulok belőle és szeretem is, annál tisztábban látom, hogy az emberek java része elátkozottnak tekinti magát pusztán a terhek súlya alatt, és komolyan gondolják. Szerencsére közel sem annyian azok, mint amennyien hiszik magukról, de azért klassz lenne látni, hogy figyelünk.
Például arra, hogy hol van az a pont, amiből kiindulunk. Mert az az a pont, amiből meg is oldjuk. Még a legbonyolultabb csomót is.