Ki van itt?

ki van itt
Emlékszem arra a pillanatra, amikor Tóbiás és Adamus jóvoltából szembenéztünk az információval, hogy őrangyalaink elmentek.
Nem tudtam, hogy hová legyek, tényleg csak információ volt, azon nyomban kapkodtam is utána, hahó, megvagytok, ok.
Megnyugodtam, mentem tovább, belefeledkeztem, nem kapkodtam senki után, csak tettem a dolgom.
Ismerkedtem mindenfelé elszórt darabkáimmal, ismerkedtem a Felsőbb Énemmel, próbáltam minél tisztábban látni az Isteni Ént, hogy is nézünk mi ki egyetlen kompozícióban.
Cikáztam szerte az éterben, vizsgálódtam, tapasztaltam.
A kapcsolat változott, változik most is, és manapság újra szembejött az a régi információ.
Körülnézek és magamat találom, időnként ugyanazon létezők, régi barátok, időnként változatos és ismeretlen kísérők, szédületes mélységek és magasságok között.
Hát ez az. Minden "történik". Velem.
Maradtam, aki Vagyok, Én Vagyok, meg ilyesmi. Ezt is értem.
Csakhogy ez már nem információ.