"Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: 'Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem.' Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, és te kirepülsz a kegyeiből."
"Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel."
"Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha."
"A Mester pártfogója volt a tanulásnak és a bölcsességnek.
- Tanultságra úgy teszünk szert - mondta, mikor erről kérdezték - , hogy könyveket olvasunk, vagy előadásokat hallgatunk.
- És bölcsességre?
- Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél. Nem könnyű feladat, mert a nap minden perce újabb kiadását hozza a könyvnek."
Anthony de Mello
Habár Anthony de Mello jezsuita pap volt, eddig nem találkoztam olyan, bigott katolikus vallásgyakorlóval, aki nyugodtan tűrte volna valamely könyve látványát. Egészen heves reakciót is elviseltem, és nem is az én könyvem volt az asztalon. A vallás és a tolerancia egy lapon, hm, sokat mondó gondolat (már-már utópia).
Lenyűgöz a bölcsesség humora. Vagy a humor bölcsessége? Ezért szeretem Anthony de Mello írásait lapozgatni időnként. A kedvenc idézetem tőle így hangzik:
"Egy szentről az a hír járta, hogy minden alkalommal, amikor elindult otthonról, hogy vallási kötelességeit teljesítse, ezt mondta:
- És most, Uram, viszlát! Megyek a templomba."
"Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel."
"Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha."
"A Mester pártfogója volt a tanulásnak és a bölcsességnek.
- Tanultságra úgy teszünk szert - mondta, mikor erről kérdezték - , hogy könyveket olvasunk, vagy előadásokat hallgatunk.
- És bölcsességre?
- Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél. Nem könnyű feladat, mert a nap minden perce újabb kiadását hozza a könyvnek."
Anthony de Mello
Habár Anthony de Mello jezsuita pap volt, eddig nem találkoztam olyan, bigott katolikus vallásgyakorlóval, aki nyugodtan tűrte volna valamely könyve látványát. Egészen heves reakciót is elviseltem, és nem is az én könyvem volt az asztalon. A vallás és a tolerancia egy lapon, hm, sokat mondó gondolat (már-már utópia).
Lenyűgöz a bölcsesség humora. Vagy a humor bölcsessége? Ezért szeretem Anthony de Mello írásait lapozgatni időnként. A kedvenc idézetem tőle így hangzik:
"Egy szentről az a hír járta, hogy minden alkalommal, amikor elindult otthonról, hogy vallási kötelességeit teljesítse, ezt mondta:
- És most, Uram, viszlát! Megyek a templomba."