Visszatérés az egységbe

visszatérés
Szép ígéret, amit az ember önmagának tehet.
Magam előtt látom a beszélgetéseket, miszerint: 'hol lehet a másik felem', stb. és kicsit furán jobbra, balra, előre, hátra kapisgálunk.
A megoldáshoz kell egy jó kérdés, például, hogy melyik irány vezet a célhoz. A másik ember felé nyújtózom, vagy önmagam felé. Mind a kettő érdekes, az előbbi különösen el tudja vinni az embert. Jó könyvek vannak a témában (pl. Brian Weiss).
Az önmagam felé mégis izgalmasabb. Minden, amiről manapság szó esik az új anyagokban (pl. Kryon vagy Adamus sorozata) erről szól és vagy kihalljuk belőle vagy nem.
Az, hogy multidimenzionálisak vagyunk teljesen reális, mert ami a megszokott nézőpontból nem látszik, az valahol létezik, némi kiterjedéssel elérhető és integrálható.
Az írások mögött tapasztalatok vannak, a hitelességen úgysem agyalni kell, hanem érezni.
A visszatérés számomra a jelenlétet jelenti.
... És itt jövök megint a trialitással, amikor a jól ismert dualitást a Felsőbb Én jelenléte egyensúlyozza ki.
A témát a közeledő tavaszi napéjegyenlőség okán tartom előtérben. A tavalyi év úgy ért véget, hogy úgy látszott, az energiákat már nem lehet tovább ragozni. Januárban csend, azután leegyszerűsödött minden. Most ebben a megváltozott egyszerűségben könnyedség van.
Könnyebb lett a világ.