Világok

világok
Ma reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy nincs egyetlen ember sem, aki pontosan azt látja, érzi, észleli, amit a másik. Ezért olyan ritka kincs, amikor "értjük egymást".
Pl. írom a magamét és fogalmam sincs, hogy kiben milyen benyomást hagyok, vagy milyen képet alkotok és ez valószínűleg fordítva is így van. Rengeteg élményem, belső képem, tapasztalatom ennek a tükrében mutatkozik meg, de egy ember az önmagára olyan jellemző más-világával mit kezd ezzel?
Azt látom, amit fel tudok fogni. A többi láthatatlan.
Egyetlen könyv sincs a világon, ami két ember lelkében ugyanúgy tükröződne. Nincsen egyetlen történet sem, kép vagy film, egy szó vagy bármi.
Talán a zene. A hangok valahol nagyon mélyen érintenek minket.
Jól meg van alkotva ez a világ, hogy ennyi álmodót elbír ilyen lenyűgöző összhangban.