Megalkuvás nélkül

megalkuvás nélkül
Szabadság. Azon gondolkodom, hogy manapság mit jelent. Látszólag szem elől tévesztettük a lehetőséget? Elbújtattuk, gyakorlatilag kifalaztuk, és mi maradtunk odabent. Kötőszóvá tettük a lehetetlent. Minden oldalról megmagyaráztuk a különbözőségeinket, mintha valami kórság lenne, bár szerintem csak izgalmasabbá teszi a játszóteret.
Az alkalmazkodásnak mértéke van, a toleranciának szintén. Vagy tudom ezt a mértéket, vagy feladom és valaki más játékában találom magam.
Hol van az a pont, ahol az ember feladja a saját igazságát és beleolvad a masszába? És ki az, aki ezt elvárja? Mert a szeretet együtt jár a megértéssel.
Alaposan körülnézek és levonom a következtetést az ismert, "jól bevált" koncepcióról. Az egyik leglátványosabb eleme az erőszak, milliárdnyi maszk és üres mosoly mögött. Bármilyen tetszetős külsőt ölt is, számomra ez nem csupán fekete és nem fehér. Azt mindig vallottam, hogy mindent látni akarok, ha jön, lássam szemből, fel akarom ismerni és a nevén nevezni.
Tavaly még azt írtam volna, hogy a szürke megannyi árnyalata, de most színeket látok.
Két világ kacsint rám és az egyik éteri színei fokozatosan elveszik az erejét a másik keserű rikácsolásának. Mert az nagyon megy, és nagyon átlátszó. Mint a mesebeli birodalom, ami éppen eltűnni készül.