Elengedett kézzel

elengedett kézzel
Bátorság kell ahhoz, hogy az ember elismerje, nem áll senki Isten és közötte. Ez hatalom. Levetni minden sztereotípiát, fölrúgni minden széles körben elfogadott hagyományt, elvárást. Megtenni az első lépést a látszólagos szakadék fölött, amely olyan valódi. Lépni, hogy azután észrevegye, nincs egyedül. Soha nincs egyedül.
Folyton keressük a teremtés titkát, megerősítünk, vizualizálunk, reménykedünk, és becsapjuk magunkat.
Ebben a megújult energiában már nem működnek a hazugságok.
A Felsőbb Én kezét megfogni, mint egy gyermek, bizalommal és erőt meríteni a forrásból. Ez az utunk. Azt tapasztaltam, hogy a Felsőbb Énnel való tudatos kapcsolat azonnal hatalmas energiát szabadít fel. Ez a kapcsolat az új korszak teremtésének kulcsa is egyben. Megfogni az Isteni Én kezét, megfogni a belső gyermek kezét és visszafogadni minden elutasított, mélyen eltemetett részünket, hogy egésszé váljon.
Ez az egész az ember.
A Felsőbb Én szeretettel jön és a teljesség erejével. Abban a pillanatban, amikor a hazugság igénye nélkül kinyílik a szívünk és elfogadjuk őt.
Magunkat.