Játékaink

Ezodivat leleplezni a játszmákat. Széles körben.
Minden szituációban minden játékot megnevezni, megvilágítani és jól kibeszélni.
Mi történik akkor, amikor már nem lesz mit?
A buktató az egymás feletti ítélkezés. Okosabbnak lenni a másik életében és hangot adni neki.
Elég fájdalmas és elvárja, hogy minden csupa fényesség legyen.
Elvárja, hogy eltűnjön a kontraszt.
Ez a világ nem az a világ, itt a saját életünkben kell otthonra találni.
Játszhatunk szeretettel, megválaszthatjuk, hogy kikkel, figyelhetünk, lehet mindez érdekes és színes is, ha kontrolláljuk és megkülönböztetjük őket.
Piszkálnak, mozgásban tartanak és tanítanak.
Az egymás iránti kritika sterilizálja a világot, ha megengednénk, kiölné a szivárványt az életünkből.
Szerencsére nem teheti. És miért fogadnánk be? Miért adnánk ki kezünkből a hatalmat?