2012 Mi Vagyunk

mi vagyunk
Megint belefutottam egy rémálomhadjáratba a neten.
Ha az embernek nincs fantáziája elvárja, hogy kivegyék kezéből a hatalmat.
Nagyon szép szólamokat hallok arról, hogy a 'most' a jövő kulcsa és a bölcsességek áradata kifolyik a képernyőn, de ha ezt tudjuk, akkor hogyan vagyunk képesek mégis befogadni azt a szennyáradatot, ami megmérgezi az emberiség jövőjével kapcsolatos teremtő ideáinkat?
Időnként nem csupán mérgezi, de át is veszi a helyét a fejünkben és amikor a szívünkhöz ér, megszületik az érzés, a félelem.
Akkor tényleg vége a világnak, annak az egynek biztosan, aki közel sincs távol az Egytől.
Hová rejtjük magunkban ilyenkor azt, hogy amit egyetlen ember elért, az minden ember számára járható ösvénnyé vált, és hová helyeztük azokat a szellemi hatalmasságokat, akiknek a képeivel és szimbólumaival szorgalmasan díszítjük a hétköznapjainkat?
Mi vagyunk a teremtők és mind itt vagyunk.
Hiszem, hogy a 2012-es évszám (amit szerintem nem árt rugalmasan kezelni) nem csupán egy rémálom lidércfényes táblája, hanem egy folyamat jelzőfénye, amelyben most is hívjuk és teremtjük jövőnket.