Varázslatos a gondolat, hogy a világunk tere úgy van megalkotva, hogy mindent visszatükröz. Csodálatos felismerés, ami általában tagadásra talál. Ki figyel és ki teremt? Ki az, aki tagad? Terhek felvétele vagy letétele történik közben? A hozzá kapcsolódó hit meghatározó elvárásokkal betonozza be az eredményt.
Tényleg a káosz csúcsán vagyunk, vagy egy csendes, békés világból nézelődve tárul fel a teljes puzzle az összes minőségével és aspektusával együtt? Egyáltalán van-e értelme nézőpontokat keresni?
Az utóbbi időben hatékony és könnyű lett a terhek letétele és minden a megtisztulás lehetőségéről szól. Az isteni aspektusokkal kiépített kapcsolatok szárnyalnak, az imák életre kelnek, de ez is csak egy lehetőség, ami tudatos figyelem nélkül tovább teremti a megszokott valóságot.
Az ember a világ közepe, legalábbis a sajátjáé és az élet mindig teremtőjét, az embert szolgálja. A változás legszebb pillanata az lesz, amikor már a csapból is ez folyik és minden ezt tükrözi vissza, nem csupán gondolatban, hanem a hétköznapokban tudatosan megélve, bármerre néz az ember.
Tényleg a káosz csúcsán vagyunk, vagy egy csendes, békés világból nézelődve tárul fel a teljes puzzle az összes minőségével és aspektusával együtt? Egyáltalán van-e értelme nézőpontokat keresni?
Az utóbbi időben hatékony és könnyű lett a terhek letétele és minden a megtisztulás lehetőségéről szól. Az isteni aspektusokkal kiépített kapcsolatok szárnyalnak, az imák életre kelnek, de ez is csak egy lehetőség, ami tudatos figyelem nélkül tovább teremti a megszokott valóságot.
Az ember a világ közepe, legalábbis a sajátjáé és az élet mindig teremtőjét, az embert szolgálja. A változás legszebb pillanata az lesz, amikor már a csapból is ez folyik és minden ezt tükrözi vissza, nem csupán gondolatban, hanem a hétköznapokban tudatosan megélve, bármerre néz az ember.